2025. 11. 25.
Van, aki hibákat keres és van, aki a hibákból épít karriert. Léber János nemcsak autókat tesztel, hanem önmagát is: komfortzónán túli döntésekkel, új kihívásokkal és folyamatos fejlődéssel. Informatikából az autóiparba, tesztpilótából mérnökké – története azt bizonyítja, hogy a szenvedély, a nyitottság és a széles látószög nemcsak jó szakemberré, hanem példaképpé is tehet.
Hogyan és mikor kezdődött az audis pályafutásod?
Több mint másfél évtizedet töltöttem az informatikában, mielőtt 2013-ban valóra váltottam egy régi álmomat. Az Audi Hungaria munkatársa lettem, hivatalosan minőségbiztosítási munkatársként, a köznyelv szerint tesztpilótaként, aki napi nyolc órában vezeti és éles szemekkel, valamint kifinomult hallással figyeli a gyártósorról legördült autókat. Akkor indult az A3 felfutása, így már mindössze egyhetes betanítás után egyedül vezethettem álmaim autóit. A kezdés nem csupán emiatt volt emlékezetes, hanem azért is, mert a családdal éppen Frankfurtba utaztunk nyaralni, amikor megcsörrent a telefonom, hogy két nap múlva állásinterjúra várnak az Audiban. Azonnal visszafordultunk - talán ez is jelzi, mennyire komolyan vettem ezt a lehetőséget.
Bár ez az út veszendőbe ment, tudomásom szerint ez ügyben is „kárpótolt” az Audi.
Így igaz. Többször voltam kiküldetésben, leginkább Németországban. Két alkalommal Kanadába is utazhattam. Halifaxban egy hónapot töltöttem, ahol egy 140 autót érintő motorcsere akciót koordináltam. A torontói kiküldetésünk során pedig az észak-amerikai piacra, Mexikóban gyártott Audi Q5 bevezetését támogattuk. Ezek a kiküldetések azután történtek, hogy 2014-ben felkértek az akkor induló harmadik műszak teamkoordinátorának. „Több személyiségfejlesztő tanfolyam hatására kiléptem a komfortzónámból, és elvállaltam a felkérést – egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy ez a feladat valóban testhezálló lesz.”
Még úgy is, hogy ez a vezetés értelemszerűen kevesebb vezetéssel járt?
Miután közel két évig napi nyolc órában autót vezettem, annyira akkor már nem éltem meg tragédiaként, hogy ezt a teamkoordinátori munkával járó kapcsolattartás és a megbeszélések sorozata váltotta fel. Ám a mai napig szívesen ülök be az autóba, ha szükséges. Mindezt úgy, hogy 2018-ban a vállalati lehetőséggel élve mérnöki pozícióba léptem elő. Eleinte elsősorban a tesztpilótai és az azt megelőző informatikai tapasztalat ötvözésével láttam el az új, sokrétű feladatomat. A társterületek felé szolgáltatnom kellett az új próbautas vizsgálati eredményeket, ki kellett dolgoznunk a teljes próbapálya vizsgálati és használati szabályrendszerét, az újonnan beálló tesztpilóták oktatási anyagát, valamint a belső és külső próbautak összehangolásával koordinálnom kellett az új modellek felfutását. Emlékezetes, amikor titoktartástól övezve vihettük csak ki az új Q3 modellt a próbapályára. Természetesen ponyva és az éjszaka leple alatt szigorú őrzés mellett.
A munkádból tudnál kiemelni szívedhez közel álló projekteket?
Bár nem a nevemhez fűződik, de részt vehettem egy olyan projektben, amely méretében és jelentőségében is kiérdemelte a „nagy” jelzőt. Több telephelyről is a csodájára jártak a próbaút optimalizálását is eredményező ötletnek, amely az elektromos járműanalízist végző munkatársak megkeresése után találtunk ki. Jelezték, hogy fejlesztenének számunkra egy olyan eszközt, amely a próbaút alatt rögzítené a vizsgált autó különböző adatait, paramétereit. Erre alapozva dolgoztuk ki azt, hogy a próbaút előtti és utáni hibatár-kiolvasást oldjuk meg egy győri fejlesztésű eszközzel, amely képes vezeték nélküli adatátvitelre. A legbüszkébb azonban arra a hatékony és ideális vizsgálati folyamatra vagyok, amelyet a csapattal évek alatt hoztunk létre. Olyan szinten sikerült a gyártáshoz alkalmazkodva optimalizálni és szabványosítani a vizsgálatokat, amelynek köszönhetően a győri gyár a próbaút területén benchmark, azaz referenciaérték az Audin belül. Ezután felkérést kaptam a Neckarsulmban gyártott Audi A6 próbautas vizsgálati szabvány felülvizsgálatára, amelyet az általam megfogalmazott javaslatok alapján optimalizáltak. Büszkeséggel tölt el, hogy a Győrben gyártott Audi Q3 az amerikai JD Power – a világ egyik legelismertebb autópiaci elégedettségi kutatása – felmérésében a Kisméretű Prémium SUV kategória első helyét érte el.
Ki gondolná, hogy ennyire szerteágazó a terület, amivel foglalkoznod/foglalkoznotok kell…
Arról pedig még nem is beszéltem, hogy egy új, a konszernen belüli próbapálya jövőbeni létesítéséhez és vizsgálati folyamataihoz is született egy szabvány, amelyhez ugyancsak megosztottuk a tapasztalatainkat. Egyébiránt az összes, nálunk gyártott autót vezetjük, nyolc százalékát egy 22 kilométeres külső próbaútra is kivisszük. Vevői szemmel vizsgáljuk a járművet, a belteret ugyanúgy, mint a menettulajdonságokat. Tizenkét, különböző felületű rázóköves szakaszon is megjáratjuk az autót, figyelve a zajokra is. Az autók nagy része hibátlanul gördül le a gyártósorról, csak előre még nem tudjuk melyek ezek. A mesterséges intelligenciát is segítségül hívva indítottunk egy projektet: hátha az AI és a gépi tanulás a rendelkezésünkre álló adatrengeteg alapján találna olyan összefüggéseket, amelyekkel még tovább tudnánk optimalizálni a vizsgálatokat. Most a tesztvezetés során minden modellt ugyanúgy vizsgálunk. Egy másik induló projekt kapcsán pedig a külső próbaúton az autóról gyűjtött adatokat vizualizáljuk. Itt másodpercenként többszáz érték kerül tárolásra, melyeket később grafikus formában tudunk megjeleníteni.
Van kedvenced az általad vezetett autómodellek közül?
Mikor még csak az Audi A3 volt, akkor az RS3 volt a favorit, a lényeg hogy legyen benzines és nagy teljesítményű. Aztán az RS Q3 vált mindenki kedvencévé, a szuper kényelme és robbanékonysága miatt. A legjobb Audi, amelyben valaha ültem, az RS e-tron GT. Csendbe burkolt, elementáris erő és egy dizájn, ami már álló helyzetben is hat. Gyorsításkor hátba rúg, te pedig csak vigyorogsz.
Miben látod a munkád szépségét?
A munkám szépsége, hogy nincs két egyforma nap. Mindig történik valami új – új típus, új vizsgálat, új hiba. Furcsán hangzik, de minket pont a hibák éltetnek. Gyakran érkeznek hozzánk látogatók, és időnként televíziós stábok is, akik műsorokhoz forgatnak nálunk. Jó érzés megmutatni, hogyan dolgozunk a háttérben.
A személyes példád alapján hogyan válhat valaki jó szakemberré, példaképpé?
A jó munkakapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet és az együttműködés. Minden kollégát partnerként kezelek és a hangsúlyt mindig a közös megoldásra helyezem, nem pedig a hibákra vagy személyeskedésre. Ez a szemlélet hosszú távon nemcsak a munkát, hanem a csapatot is erősebbé teszi. Arra is törekszem, hogy ne legyen olvasatlan e-mailem, igyekszem mindenkinek azonnal válaszolni, vagy elküldeni a kért adatot. „Fontos a széles látókör is, mert bár egy szakmában lehet mélyre ásni, ha közben nem látunk rá más területre, akkor olyan, mintha csak egy szemmel figyelnénk a világot.” No és persze elengedhetetlen a motiváció. Az oktatásokon viccesen mindig azt mondom, hogy engem csakis a pénz motivál, de persze ennél sokkal fontosabb az a munkakörnyezet és légkör, amelyben dolgozom. Tetszik nekem ez a miliő, a tisztaságával, szabályrendszerével, a struktúrájával és az átláthatóságával. Az Audi Hungaria egy olyan munkahely, ahol szakmailag és önismereti szinten is lehet fejlődni.
El tudod engedni azért a munkád?
Persze, sok hobbim van. Büszkén őrzöm és ápolom első autómat, egy 1989-es Opel Kadett GSI-t, és szeretek barkácsolni – építettem teraszt, garázst, térköveztem az udvart. A zene különösen közel áll hozzám: harmonikázom, megtanultam az Amélie csodálatos élete dallamait, és rajongok az elektronikus zenéért, valamint a Rammsteinért. Ezeket legszívesebben a saját építésű hangrendszeremen hallgatom – mert szeretem, ha a zene nemcsak szól, hanem érezni is lehet. Az utóbbi időben a 3D-nyomtatás lett a legújabb szenvedélyem. Jó érzés, hogy egy ötletből kézzelfogható tárgy születik – legyen az egy autóalkatrész, egy műszaki segédeszköz vagy éppen egy dísztárgy. Saját terveket is készítek, modellezek, és gyakran fejlesztek a nyomtatómon, hogy minél pontosabb és hatékonyabb legyen. Ez a hobbi tökéletesen ötvözi bennem a kreativitást, a műszaki érdeklődést és a precizitást – pontosan azt, amit a munkám során is szeretek. Kapu Tibor űrutazását folyamatosan nyomon követtem, számomra inspiráló személyiség, mert amit elért, az lenyűgöző, és ahogyan mindezt kommunikálja – az interjúi és a hozzáállása – igazán motiváló és példaértékű. Annak idején nagyon érdekelt a katonai repülés is, már 14 évesen jártam Pérre vitorlázórepülő pilótaképzésre. Ott egy egészségügyi akadály miatt nem sikerült a szakszolgálati engedély megszerzése, azonban öt éve rászántam magam az operációra, ami jelzi, hogy a vadászpilóta álmomat soha nem engedtem el. Kár, hogy azóta eltelt ennyi idő.
A pilótaság lehet teszt-, vadász- vagy akár űrhajós, de a lényeg ugyanaz: határok átlépése. Én pedig elértem, hogy az álmom valóra váljon.
Nézzétek meg Jánossal készült videónkat is, kattintsatok a lejátszás gombra:
Aktuális híreinket a Hírek oldalon olvashatja.
Amennyiben a sajtóanyagokkal kapcsolatban további információra van szüksége, kérjük forduljon a Vállalati kommunikáció területének munkatársaihoz.
