2025. 11. 07.
A szakmai kiválóság nem csak tudás kérdése, hanem belső motiváció, alázat és a fejlődés iránti szenvedély. Komáromi Zoltán története megmutatja, hogyan válik egy mérnöki út küldetéssé.
Hogyan és mikor kezdődött az audis pályafutásod?Villamosmérnökként mindig fejlesztőmérnöki kihívásokat kerestem, ezért meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer az Audi Hungaria munkatársa lehetek – azt hittem, oda úgyis csak gépészmérnököket várnak. Egy audis vezető azonban, akit már korábbról ismertem, épp egy villamosmérnökökből álló csapatot toborzott az épülő járműgyárba. A cél az volt, hogy az elektronikai rendszerekre fókuszálva járműanalízissel foglalkozzunk. Megkeresett, a lehetőség felkeltette az érdeklődésemet és igent mondtam.
2011 nyarán kezdtem el dolgozni a minőségbiztosítás területén, ahol a belső és külső próbaútról hibával visszatérő autók elemzése volt a fő feladatom. Bár ez nem klasszikus fejlesztőmérnöki munka volt, a rendszerszintű mérnöki gondolkodás itt is nagy előnyt jelentett.
Már közel másfél évtized telt el azóta, de máig emlékszem arra a pillanatra, amikor először ültem be egy Audi modellbe. A kollégáim épp egy TT belső világítását vizsgálták speciális műszerekkel, én pedig csak ültem, figyeltem – és kezdtem megérteni, miért is volt számomra mindig lenyűgöző ez a négykarikás márka, még mielőtt igazán megismertem volna.
Ahogy az autóban, úgy a munkádban is azonnal érezted, hogy jó helyen vagy?
Igen. Már csak azért is, mert a csapatunk tele volt fiatal, motivált munkatárssal, a tevékenységünk pedig minden nap új kihívást tartogatott. A mi csapatunk a próbaút során esetlegesen előforduló problémákkal szembesülhetett, amit néha nem is volt egyszerű reprodukálni. Akkoriban a motorelektronikára szakosodtam a belsőégésű erőforrásokra vonatkozóan. 2011-2014 között Győrben dolgoztam, és képeztem magam a motorelektronika területén. Ezután kaptam a megkeresést, hogy menjek ki az USA-ba, majd Németországba támogatni az A3 Sedan, illetve a TT modellek felfutását analízismérnökként.
Mindez 2014-ben történt, amikor a négyhónapos tengerentúli munka után kezdtem meg a két évig tartó németországi feladatot, a TT piacbevezetése kapcsán. A kiküldetések lejártával csoportvezető lettem, s egészen 2020-ig maradtam a minőségbiztosítás területén. Ebben az időszakban sikerrel vittünk végig egy többéves projektet, amelyben saját fejlesztésű elektronikával tettük wifi-képessé a vezérlőegységek hibatárolóinak kiolvasását. Ezzel a próbaút elején és végén egyaránt szükséges feladatot sikerült modernizálni, a folyamatot pedig felgyorsítani, s ezzel komoly anyagi megtakarítást is elérni.
Ahogy már utaltál is rá, öt évvel ezelőtt területet váltottál. Hova és miért?
A műszaki fejlesztés területére érkeztem, ahol a villanymotorok szabályozásáért felelve kezdtem el foglalkozni a teljesítményelektronikával. Több oka is volt annak, hogy erre az útra léptem. Korábban, még az előző területemen, menedzseri ambíciókkal belevágtam egy vezetői programba. Bár minden mutatóm kedvező volt, időközben rájöttem, hogy számomra a szakma iránti elköteleződés fontosabb, mint az az irány. Kiléptem a programból, és világossá vált, hogy új impulzusokra, friss szakmai kihívásokra van szükségem. Ezért döntöttem a váltás mellett.
Méghozzá egy új területre, amelynek célja az volt, hogy – külső beszerzés helyett – saját fejlesztésben készítsünk járműhajtás- invertereket. Az új feladatkör kapcsán a Covid alatt öt hónapos kiküldetésemet töltöttem Ingolstadtban, határzárokkal. Izgalmas volt, ahogy maga a feladat is, melyben elsőként a MEBeco projektben, saját fejlesztésű teljesítményelektronikánk gyártósor végi tesztkoncepciójának kidolgozásáért voltam felelős. Ez a munka közelebb áll a fejlesztőmérnöki vonalhoz, ezért is éreztem testhezállóbbnak, ráadásul a VW-konszernen belül is egyedülálló. Négy telephely dolgozik össze, miközben mi is egyre több munkát kapunk. Öt éve pár fővel indult a teljesítményelektronika, ma már önálló területként negyven munkatársat foglalkoztatunk.
A történethez az is hozzátartozik, hogy két éve érdekes dolog történt a karrieremben. A hardverfejlesztő teamben a főmérnök felkért maga mellé támogatónak, majd kéthónapos „apaszabadságra” ment, s ideiglenesen megbízott a helyettesítésével. Aztán kiderült, hogy már nem is tér ide vissza, azóta én vagyok az első, szériába kerülő saját fejlesztésű inverterünk (MEB ECO) elektronikájának vezető tervezője.
Mit gondolsz, mivel érdemelted ki ezt a teamvezetői pozíciót?
A szakmai felkészültség mellett a szakmai alázat is nagyon fontos. S minél többet tudunk, annál jobban érezzük, hogy még mit nem tudunk – szóval az élethosszig tartó tanulás és az újdonságra való nyitottság is elengedhetetlen.
A személyiségem egyik alapvető eleme a folyamatos fejlődés iránti vágy. Mérnökként különösen fontos számomra a rendszerszintű gondolkodás, amely segít abban, hogy átlássam a feladatokat, érzékeljem azok komplexitását és helyesen tudjam meghatározni a prioritásokat. Ugyanilyen lényeges számomra a megbízhatóság: hogy a vállalt feladatokat határidőre elvégezzem. Ha ez valamilyen okból mégsem sikerül, fontosnak tartom, hogy ezt időben jelezzem – mert így megőrizhető a hitelesség, ami szintén kulcsfontosságú érték számomra.
Így válhat valaki a szakma kiválóságává és egyfajta példaképpé a munkatársak előtt?
A hatékony munkavégzéshez elengedhetetlen a jó kommunikáció a kollégákkal, és nem utolsósorban az is, hogy az ember szeresse, amit csinál. Mert ha megvan a szakmai szenvedély, a belső motiváció és a megfelelő hozzáállás, akkor a fejlődés és az eredmények is kézzel foghatóak.
Miben rejlik a munkád szépsége?
Hardverfejlesztéssel foglalkozva kézzel fogható terméket hozunk létre, aminek a bemérése, élesztése is a feladataink közé tartozik. Saját indíttatásból, önálló kivitelezésben építettünk fel egy működőképes e-labort, amit már ki is nőttünk - ez is jól mutatja, mennyit fejlődtünk. Büszke vagyok arra, hogy a teljesítményelektronika terén elért eredményeinkkel Győrt sikerült felhelyeznünk a Volkswagen-konszern fejlesztési térképére. Ma már egyenrangú fejlesztési helyszínként tekintenek ránk. Ezek az eredmények is megszépítik a tevékenységünket, amelynek elektronikai kéznyoma tetten érhető lesz autóink mindegyikében. Ez nemcsak szakmai siker, hanem személyes motiváció is, hiszen mérnökként olyan megoldásokon dolgozhatok és olyat alkothatok, ami valóban jobbá tesz valamit a világban.
Hogyan látod a jövőd és a jövőt?
Látva az érkező új projekteket, izgatottan várom az előttünk álló időszakot. Nagy fejlődés előtt állunk, a konszernen belül az elektronika világa mind a fejlesztés, mind a gyártástechnológia szempontjából még az út elején tart. Ugyanez igaz a győri csapatunkra is, amely azonban már most olyan eredményeket ért el, hogy lehetőség nyílt nagyobb, komplexebb feladatcsomagok átvételére. Óriási előrelépést jelentene számunkra, ha komplett teljesítményelektronikai fejlesztést adhatnánk innen Győrből. Hiszek abban, hogy mindig érdemes magasabbra tenni a lécet, de úgy, hogy közben reálisan mérjük fel a tudásunkat és kapacitásainkat. Így tudunk folyamatosan fejlődni, tanulni, és közben a komfortzónánkból is kilépni. Ehhez azonban szükség van arra, hogy meglássuk a lehetőségeket és érezzük a “játékteret”, no és persze hinni önmagunkban, a munkatársainkban és egymásban.
Gondolom, azért néha nem árt kikapcsolódni sem…
A kiégés elkerülése érdekében fontos lecsukni a laptopot, ám a „problémamegoldó gombot” az agyamban a szabadidőmben sem nagyon tudom kikapcsolni. Jártamban-keltemben a legváratlanabb helyen és időpontban is láthatok valamit, amit azonnal összefüggésbe hozok a munkámmal. A szellemi fáradtság mellett azért szeretek fizikailag is elfáradni, ebben a barkácsolás, a kerti munka, valamint a sport is segít. Kedvencem többek között az úszás. Igaz, a monotonitást azzal orvoslom, hogy közben folyamatosan pörög az agyam…
Nézzétek meg a Zolival készült videónkat is, kattintsatok a lejátszás gombra:
Aktuális híreinket a Hírek oldalon olvashatja.
Amennyiben a sajtóanyagokkal kapcsolatban további információra van szüksége, kérjük forduljon a Vállalati kommunikáció területének munkatársaihoz.
