Karrier

Mesélj kicsit magadról! Hol kezdődött a történeted?

Veszprém megyében, Halimbán nőttem fel, de 2008 óta Győrzámolyon élek. Gépészmérnökként végeztem a Veszprémi Egyetemen, és karrierem elején rövid ideig egy nemzetközi élelmiszer-kereskedelmi üzletlánc logisztikai központjában dolgoztam. 2006 óta vagyok az Audi Hungaria munkatársa, pályafutásomat pedig konstruktőrként kezdtem a Szerszámgyárban.

 

A Szerszámgyárban töltött évek alatt lehetőségem volt több területet is megismerni: dolgoztam készüléktervezőként, majd projektvezetőként. Itt különböző kapacitású gyártósorok tervezésével foglalkoztam.  Előbbi munkaköröm inkább technikai jellegű volt, kevesebb emberi kapcsolattal, míg projektvezetőként a napi szintű egyeztetések, kalkulációk és a széles körű kommunikáció is a munkám részévé vált. Ebben az időszakban vettem részt az első külföldi kiküldetésemben is: 1,5 évet töltöttem Neckarsulmban, ahol egy kínai projekt miatt volt lehetőségem kiutazni néhány hétre Changchunba is. Itt kezdődött a kapcsolatom Kínával és már akkor tudtam, hogy egyszer még szeretnék visszatérni ide egy hosszabb kiküldetésre. Rengeteget tanultam és fejlődtem szakmailag ezeknek a lehetőségeknek köszönhetően.

A szakmai kihívások természetesen hosszú távon is képesek fenntartani az érdeklődést, de úgy gondolom, hogy egy bizonyos idő után szükség van egy nagyobb váltásra – amikor valami egészen mással foglalkozhatunk. Számomra ilyen volt a korábban említett motorgyári váltás. Szerencsére az Audi Hungariánál adottak a lehetőségek arra, hogy karrierünk során házon belül találjunk új szakmai perspektívákat. A másik, ami folyamatosan motivál, az az új emberek megismerése, főleg, ha különböző kultúrákból érkező kollégákkal dolgozhatok együtt, mert ebből mindig új nézőpontokat kapok. Nagyon szórakoztató volt megtapasztalni, mennyire eltérő az európai és ázsiai gondolkodásmód vagy problémamegoldási stílus.

 

Miért vállaltad el a kiküldetést?

A döntésem mögött több tényező is állt: szakmailag izgalmas kihívásnak éreztem, és tudtam, hogy rengeteget tanulhatok belőle. Ráadásul nem először jártam Kínában – 2011-ben már eltölthettem ott négy hetet, ami igazán emlékezetes élmény volt számomra. A kultúra, a gasztronómia és az ottani emberek nyitottsága mind hozzájárult ahhoz, hogy megfogalmazódjon bennem: egyszer szeretnék hosszabb időre is visszatérni, de a család mindezidáig ellenállt. Nem utolsó sorban erős motiváció volt számunkra, hogy a gyermekeink német, illetve, itt Kínában, angol nyelven tanulhatnak.
 

Hol dolgozol jelenleg és melyek a mindennapi feladataid?

Jelenleg a „Bodyshop Process Planner”, azaz a Karosszéria Folyamattervező részlegen dolgozom tervezőmérnökként. Egyszerűbben fogalmazva: az autó oldalfalait gyártó sorok tervezésénél a határidők betartásáért, a költségek kontrollálásáért és természetesen a minőségért felelek.

Milyen a kapcsolatod a kinti kollégákkal?

Az itteni kollégák, nagyon szívélyesen fogadtak. Már a korai projektfázisban támogattam őket, akkor még Németországból, így amikor megérkeztem, nem ismeretlenként fogadtak. Ez sokat segített abban, hogy a projekt egyik legintenzívebb szakaszát, a gyártósor beüzemelését is jó hangulatban tudtuk végigcsinálni. Az ebédeket mindig együtt töltjük, jó hangulatban telnek, és gyakran szervezünk közös vacsorákat is munkaidőn kívül. A kollégák nyitottak, érdeklődők és figyelmesek.

Kínában a személyes kapcsolatoknak sokkal nagyobb szerepe van, mint nálunk. A lényeges dolgokat sokkal inkább az ebédszünetekben egyeztetik, mint a megbeszéléseken. Ezen a téren több a hasonlóság a magyarokkal, mint a németekkel.  A szervezet felépítése ugyanakkor sokkal hierarchikusabb – a döntések jellemzően felülről jönnek, így az egyéni mozgástér kisebb, különösen mérnöki területen. Leginkább ezek a főbb különbségek, mert a hétköznapokban nagyjából ők is úgy, olyan struktúrában dolgoznak, mint mi.

A legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy nem minden „igen” jelent tényleges beleegyezést - az úgynevezett arcvesztés miatt. A kulturális különbségek miatt néha nehéz kihámozni, mi is az igazi szándék. Ugyanakkor pont ezek a helyzetek azok, amikből a legtöbbet lehet tanulni.

Kína kifejezetten speciális terep. Fontos, hogy stabil szakmai háttérrel érkezz egy kiküldetésre. Nem mindegy, hogy tanulni mész ki, vagy már egy konkrét projekthez kapcsolódsz: egészen más a felelősség és az elvárás. Míg egy ösztöndíjas vagy tanulmányi célú kiküldetésnél az ismerkedés, fejlődés van fókuszban, addig egy munkáltató által irányított projekt esetében már elvárt, hogy azonnal hozzájárulj az eredményekhez. Itt különösen fontos a jó kapcsolatteremtő képesség, az empátia és a nyitottság. Elengedhetetlen a türelem és a rugalmasság – szükség van arra, hogy el tudjuk engedni a megszokott sémákat, és képesek legyünk alkalmazkodni a helyi normákhoz.

Ez egy csapatjáték, ahol a siker alapja a bizalom kiépítése. A kulturális különbségek sokszor kihívást jelentenek – például a személyes tér vagy az adatvédelem fogalma teljesen mást jelent, mint nálunk. Itt természetes, hogy az emberek fényképeznek, videóznak, akár kérdés nélkül is – ezt meg kell tanulni kezelni. Ez furcsa lehet az elején, de idővel megszokható. Cserébe viszont olyan biztonságban élhetünk, mint talán sehol máshol.

Aki kiküldetésre készül, annak azt javaslom, hogy beszélgessen olyanokkal, akik már éltek vagy dolgoztak Kínában – lehetőleg friss tapasztalatokkal rendelkeznek. A digitális világ itt nagyon gyorsan változik, ami a mindennapi életet is jelentősen befolyásolja. Ezért fontos, hogy a legaktuálisabb információkra támaszkodjunk. De ha valakit vonz ez a kaland, ne habozzon – biztos vagyok benne, hogy életre szóló élmény lesz.

A feleségemmel és két kamasz gyermekünkkel együtt vágtunk bele ebbe az izgalmas kalandba.

Mivel töltitek a szabadidőtöket?

Szabadidőnket leginkább Ázsia felfedezésére fordítjuk – olyannyira, hogy az elmúlt két évben nem is látogattunk haza Magyarországra. A legnagyobb élményt számomra a Zhangjiajie Nemzeti Park nyújtotta – ezek azok hegyek, amelyek az Avatar című film lebegő hegyeit ihlették. A másik lélegzetelállító szépségű táj a Guilin - Yangshuo térség „cukorsüveg” hegyei voltak, de meghatározó élmény volt az Agyaghadsereget is élőben látni, illetve most készülünk még egy 2 napos sivatagi túrára.

Személyes kihívásként rendszeresen indulok futóversenyeken, különböző nemzeti parkokban. Az egyik legkülönlegesebb élményem az volt, amikor a kínai Nagy Falon futhattam.
 

Ahogy korábban is említettem, Kína egy rendkívül megosztó ország – van, aki rajong érte, mások nehezebben tudnak vele azonosulni. Én szerencsére az előbbiek közé tartozom, így abszolút el tudom képzelni, hogy a jövőben ismét itt dolgozzak. Németország pedig számunkra már-már olyan, mintha hazatérnénk – nagyon otthonosan mozgunk ott is.