„A természet szempontjából a legjobb megoldás, a legjobb gyár az, amelyik meg sem épült” – fogalmazott Éliás Péter előadásában. Rögtön hozzátette azonban: ez a valóságban nem járható út, hiszen mindannyian használjuk az ipar termékeit, a közlekedési eszközöktől a ruhákon át a mobiltelefonokig. A kérdés ezért nem az, hogy legyen-e ipar, hanem az, hogy hogyan működhet úgy egy ipari terület, hogy közben a természetnek is maradjon helye.

Éliás Péter szerint háromféle út képzelhető el. Az első, amikor az ipari terület teljesen átveszi a természet helyét. A második, amikor némi zöldítés történik, a harmadik pedig az, amikor az ipari területet az ökoszisztéma részeként kezelik.

- Nem választanunk kell, hanem meg kell találnunk a megoldást arra, hogyan maradjon fenn egy ipari területen is a biodiverzitás – hangsúlyozta.

Nem csak a természet szépségéről van szó

A biodiverzitás szerinte nem pusztán azt jelenti, hogy szebb, zöldebb környezetben élünk. Egy társadalom számára sokkal fontosabbak azok a funkciók, amelyeket az élővilág biztosít. Például, hogy lesz-e beporzás? Milyen lesz a vizeink és a talaj állapota? Megmarad a természet klímaszabályozó szerepe?

A biodiverzitást egy toronyhoz hasonlította, amelynek építőelemei a Földön élő fajok. Egy-egy faj eltűnését sokszor észre sem vesszük, az ökoszisztéma ugyanis egy ideig képes kompenzálni a veszteségeket. Egy ponton azonban olyan elem hiányozhat, amelynek kiesése már az egész rendszer összeomlásához vezethet.

A szakember szerint a probléma ráadásul nem egyetlen területhez kötődik. A monokultúrás mezőgazdaság, az egyhangú erdőgazdálkodás, a beépített városi területek és az élettelen kertek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre kevesebb hely maradjon a sokféle élővilág számára.

Kevesebb fűnyírás, több élet

Az előadás egyik fontos tanulsága, hogy a természet támogatása sok esetben egészen egyszerű változtatásokkal kezdődhet. Az ipari területen például jelentősen csökkentették a fűnyírás gyakoriságát, a zöldterületek több mint felén.

Nem azért tettük, hogy kevesebb munkánk legyen, hanem azért, mert ezzel adtunk teret a növényeknek, hogy virágot hozzanak, és ezzel táplálékot, búvóhelyet nyújtsanak a rovarok számára.

A lekaszált szénát is elszállítják a területről. Ez elsőre furcsának tűnhet, hiszen a kertben általában éppen a tápanyag-utánpótlásra törekszünk. Egy természetesebb élőhelyen azonban az alacsonyabb tápanyagtartalmú talaj kedvezhet az őshonos fajok visszatérésének.

A megmaradt élőhelyek védelme mellett újakat is kialakítottak: az évek során több mint kétezer facsemetét ültettek el, valamint egy mintegy 12 ezer négyzetméteres, nagyjából két futballpályányi területen őshonos fajokból álló virágos gyepet hoztak létre.

Ahol ekkora összefüggő területre nem volt lehetőség, ott kisebb évelőkertekkel törték meg a homogén zöldfelületeket. Holtfa-kupacokat is kialakítottak, amelyek a rovarok és más élőlények számára biztosítanak élőhelyet.

A méhektől a költőládákig

A biodiverzitás támogatása nem állt meg a növényeknél. Madárodúkat, denevérszállásokat és rovarhoteleket is kihelyeztek, egy különleges projektben pedig lemezhulladék felhasználásával készítettek költőládákat védett madarak számára. A programba az Audinál tanuló diákokat is bevonták.

A kezdeményezések sikerét nem az alapján mérik, hogy hány eszközt helyeztek ki, hanem hogy betöltik-e a funkciójukat.

- Számunkra az a siker, hogyha az intézkedés eléri a célját. És ma már ezekben a költőládákban védett madarak nevelik a fiókáikat – mondta Éliás Péter.

A gyár területén méhészet is működik, ám ennek elsődleges célja nem a méztermelés. A méhek segítségével bemutatókat tartanak, érzékenyítik a dolgozókat, diákokat és látogatókat, miközben kutatási célra is használják őket. A méhek ugyanis érzékeny környezeti indikátorok: a begyűjtött virágpor és propolisz vizsgálatából a környezet állapotára is lehet következtetni.

Mit tehet mindebből egy magánember?

Éliás Péter szerint nem kell hárommillió négyzetméteres kerttel rendelkeznünk ahhoz, hogy változtassunk. Saját példáját is megmutatta: murvás előkertjének egy korábban kevésbé használt részén virágos kertet alakított ki.

- Nem érzem úgy, hogy ezzel megmentettem a világot. De azt gondolom, hogy valamit visszaadtam a természetnek.

Éppen ez lehet az előadás egyik legfontosabb üzenete. A biodiverzitás megőrzése nem kizárólag a távoli védett területeken, őserdőkben vagy óceánokban zajló feladat. Ugyanúgy jelen van az előkertben, egy parkoló mellett, utcafásításban vagy akár egy ipari vállalat udvarán.

- A környezetünk nem attól lesz természetközeli, hogy egy nagy változást, nagy dolgot megvalósítunk, hanem milliónyi apró döntés mentén. Döntésről döntésre, előkertről előkertre – zárta előadását Éliás Péter.

Forrás: Természet és ipar egymás mellett - egy nagyvállalat területe is lehet az élővilág színtere