My story of change - Takács Sándor: Csavaros történet

My story of change - Takács Sándor: Csavaros történet
My story of change - Takács Sándor: Csavaros történet

2025. 07. 25.

Abban nincs semmi meglepő, ha valaki közvetlenül az iskolapadból érkezik az Audi Hungariához. Takács Sándor esetében sem volt ez másként, ám itt már a történet kezdete sem általános, de még csak nem is középszerű, hiszen alábbi történetünk főszereplője a katedráról lépett a motorszereldébe.

Bemelegítésként elmeséled, hogyan lettél tanár?

A Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskolában elektronika szakon végeztem. Felvételt nyertem a győri egyetemre, azonban érettségi után ötödévre még maradtam a PÁGISZ-ban. A szüleim szerint ez az időszak kiválóan alkalmas volt arra, hogy külön német órákra járjak, amelynek köszönhetően két év alatt középfokú nyelvvizsgáig jutottam. Közben a faluban híre ment az ötös matek-érettségimnek, így hat éven át hétvégenként matematikát és fizikát tanítottam privátban. Nyaranta amúgy sem unatkoztam, a gyakorlatokat mindig termelőüzemben töltöttem. Talán édesapám példája lebegett a szemem előtt, aki gépész végzettséggel karbantartóként dolgozott. Előnyként éltem meg, hogy a szakmámban szereztem gyakorlati tapasztalatokat, mert már akkoriban is úgy gondoltam, pusztán a szerencsére nem szabad hagyatkozni. Persze előfordul az is, hogy önmagában a tudás kevés, az előre lépéshez szerencse is szükségeltetik. Esetemben 2002-ben ez is kevésnek bizonyult, mert hiányzott a sorkatonai szolgálat. Így aztán hiába kínáltak számomra a Széchenyi István Egyetem állásbörzéjén, az Audi-standon automatizálás szakirányos villamosmérnöki álláslehetőséget. A diplomaírás idején óraadóként már heti két napot tanítottam a Bercsényi Miklós Középiskolában, ahol tudtam, hogy foglalkoztatnak polgári szolgálatost. Két évig tanítottam főállásban autószerelő szakmát tanuló diákokat elektrotechnikára, elméletorientált szakmai gyakorlatra, majd miután motorkerékpár-szerelő tanfolyamot is elvégeztem, a villamosságtan mellé oktatóként a szerkezettant is megkaptam. A sorkatonai szolgálatot 11 hónap polgári szolgálattal tanárként tudtam le, így végül is azzal foglalkozhattam, amit szerettem.
 

Hogyan és mikor jutottál el az Audihoz?

2004. július 4-én kezdtem a négyhengeres motorszereldében, az R4 Otto motormontázs karbantartó mérnökeként. Eredetileg a minőségbiztosításra jelentkeztem, ám a vetélytársam mellett szólt, hogy ő azon a területen már gyakornokként tevékenykedett. A további felkínált lehetőségek közül a karbantartást választottam, mivel azon a területen már nagyon sok tapasztalatom volt. Két év múlva azonban belső álláspályázatot nyertem oda, ahova eleve felvételiztem, az egykori vetélytársam helyére. A vevői reklamációkkal foglalkozó minőségbiztosításon effektív analízissel foglalkoztam az első három hónapban, majd a technikusok által analizált eredményeket kellett összefoglalnom és azokból kimutatásokat készítenem. Mire minden beindult és kezdett komfortossá válni, átstrukturálták a területet. A feladatkörváltást követően elektromos alkatrészekkel foglalkoztam, majd jött egy újabb átstrukturálás és az e-labor kialakításával a villamosmérnökök egy helyre kerültek. Korábban az is felmerült, hogy rezidensként kikerülhetnék az ingolstadti vevőszolgálatra, ám ez idővel háttérbe került. Jött viszont a gazdasági válság.

Te pedig mentél, méghozzá az Audi központjába.

Bár akkoriban szigorítottak a német munkavállalói engedély kiadásán. Az, hogy diplomához kötötték, rám nem hatott negatívan. Azonban kellett egy komoly pozitívum is, hogy mehessek, miután felvetődött, hogy a villamosmérnöki végzettségem kevésnek bizonyulhat, mivel a hibák 90 százalékban mechanikusak. És itt jött képbe a már említett hobbi végzettségem, az OKJ-s motorszerelői képesítésem, amely megnyitotta az utat Ingolstadtba. Eredetileg két évre szólt a szerződés, ám egy évvel meghosszabbítottuk. Ennyi aztán elég is volt. A 250 ezer kilométernyi utazásban és a sokszáz motorháztető alatti vizsgálódásban is ki lehet égni. Azt vallom egyébként is, hogy amíg jól megy, addig kell kiszállni a játékból.

És hova tudtál beszállni?

Szerencsére ugyanoda, ahonnan kimentem, bár közben persze megint volt átstrukturálás. A tapasztalataimra alapozva a V8, V10 és az öthengeres turbómotor motorok felelőse lettem vevői reklamációs területen. Ebben a munkakörben visszaköszönt az ingolstadti három év minden szépsége, hiszen felidézte, hogy az ezekkel a motorokkal hajtott autókat kint volt alkalmam vezetni is. Miközben lubickolsz a múltban és a jelenben, természetesen jön a változás. Mint ahogy hagyományosan az új feladatot is pozitívan fogadtam. A 80–100 ezer kilométert különböző körülmények között futott tartós tesztes motorokat szétszerelni, és elemezni az alkatrészek futásképeit. A győri motorok visszakérésére, illetve elemzésére kellett egy folyamatot kialakítani. Aztán jöhetett az újabb feladat: az e-labor támogatása a motorkábelek minőségjavításán keresztül. Két alkatrészfelelős mérnök munkáját segítve egy évet kaptunk arra, hogy a reklamációk számát csökkentsük. Mivel nem nagyon lehet észrevenni, hogy szerelés közben hogyan és mikor sérülhet a kábel, valamennyi szerelősort végig jártam, hogy minden részletet elemezni tudjak. Még azokat a helyeket is megfigyeltem, ahol a kábel úgymond csak utazott a motoron. Az észrevételeimet a szereldevezetők pozitívan fogadták. A bevezetett javító intézkedésekről pedig minden esetben kaptam visszajelzést is.

A beszállítók részére, pedig rendszeresen küldtük hibakatalógust az általuk okozott hibákról. Ennek a szépsége az volt, hogy nem írtuk bele melyik beszállító okozta a konkrét hibát, viszont mindenkitől kértünk rá a megelőző intézkedés bevezetését. A konstruktív együttműködés meghozta gyümölcsét.  

Viszont nem volt lehetőségem visszatérni az eredeti területemre. Ennek köszönhetően tovább maradtam ebben a pozícióban, de már alkatrészfelelősként, ami viszont kevésbé állt közel hozzám. Ismerem azt a mondást, hogy néha nem árt kilépni a komfortzónából, ám azt vallom: az egyáltalán nem mindegy, hogy hány lépéssel. Meg persze az sem mindegy, hogy hányszor történik mindez. Nekem például átlagosan háromévente változott a feladatköröm. A következőt azonban már én kezdeményeztem.

Milyen területre váltottál?

2017 végén mentem el a járműgyárba belső auditornak. A gyártási folyamatokat mindig is kedveltem, javítottam is a technológiákat, a tudásom is szépen gyarapodott, hiszen sokszor volt alkalmam nálam jóval tapasztaltabb szakemberekkel közösen dolgozni, akiktől szintén rengeteget tanultam. Ennek tükrében érdekes volt a munka, amelyben gyártársi folyamatok auditálása, illetve bizonyos területek – például járműösszeszerelés – támogató auditoraként a külső szakmai, valamint hatósági auditok szakmai előkészítése volt a feladatom. Itt azonban csak alig egy évet voltam, mert a szegmensen belül a vezetőm egy új munkakört ajánlott. Mivel ismerte az erőteljes műszaki beállítottságom és az autók iránti vonzódásomat, a COP-vizsgálatot bízta rám. A típusengedélynek való megfelelőség szúrópróbaszerű vizsgálata a kész járművön izgalmas és szép feladat volt. Egy, a területen nagy tapasztalattal rendelkező munkatárs mellé csatlakozhattam be, így a betanításom is úgy folyt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Még egy egész napos vizsgafeladatsort is kaptam a betanulás végére. Minden tökéletesnek tűnt, eszembe se jutott váltani. Csakhogy. Mivel kész recept alapján főztem, meghatározva, hogy járműtípusonként milyen vizsgálatból mennyi kell, egyre csökkent a kiterheltségem, mert több modellünk is kifutott a gyártásból. Így elérkezett egy pont, amikor már kevesebb szakmai kihívás várt rám, én pedig ekkor vitorlát bontottam.

Merre hajóztál?

A személyügy elém tárta a nyitott állások listáját, melyek közül a járműfejlesztést választottam. A műszaki vénámból adódóan szeretem megfogni az alkatrészeket, azokat szétszedni és összerakni. Ebből következik, hogy szoftverekkel igazából soha nem akartam foglalkozni, a virtuális világ elég távol áll tőlem, itt viszont pontosan ebbe csöppentem bele.

Végeredményben persze ezt is meg lehet szokni, csak több idő kell hozzá. Keresem az előnyeit és igyekszem ezeket szem előtt tartani. Például csak egy laptopra és hálózatra van szükségem. Így könnyen tudok költözni is, ha szükséges. Január óta vagyok ezen a területen. Ez a váltásom volt az eddigi legkontrasztosabb és a betanulásom is elég sportosra sikeredett, az első igazi sikerélmény csak 4-5 hónap után érkezett meg, mikor már önállóan hibamentesen tudtam komplex feladatokat végrehajtani. Egy év még biztosan kell ahhoz, hogy kikristályosodjon az egész folyamat, és hogy a munkámban komfortosan érezzem magam. De ezen leszek. Mert mindig van folytatás, menni kell tovább! Nem szabad soha megállni! A problémák is csak azért vannak, hogy azokat megoldjuk.

Honnan ez a pozitív szemlélet?

Az Audiban annak idején elvárás volt a munkatársakkal szemben a vállalkozói szintű gondolkodásmód, amit mindig is a magaménak éreztem. Soha nem csak azt néztem, hogy nekem mi a jó, hanem azt is, hogy mi a jó a vállalatnak. Számomra alap, hogy mindenkinek úgy kellene húznia, hogy jó irányba menjen a hajó. Mindig is motivált, hogy felépítsek valamit, ezért is vártam mindig az új feladatot. Igyekeztem mindig mindent a legjobb tudásom szerint megcsinálni.
 

Sosem jutott az eszedbe, hogy az Audin kívül is kipróbálnád magad?

Nem igazán szerettem volna. Még akkor sem, amikor az általam kezdeményezett váltásokban mindig ott volt legalább egy csavar, amely bonyolította a helyzetet. Ám olyan mérvű helyspecifikus tudásom és tapasztalatom van, amit még szeretnék hasznosítani, és ezt csakis itt tehetem. Ha rajtam múlik, én már audis maradok – és remélem, ha úgy alakul, még a gyerekeimnek is lehet itt munkájuk.

Vissza az előző oldalra

Kapcsolat

Cím
9027 Győr, Audi Hungária út 1.

Telefon
+ 36 96 66 8888
E-mail


Aktuális híreinket a Hírek oldalon olvashatja.

Amennyiben a sajtóanyagokkal kapcsolatban további információra van szüksége, kérjük forduljon a Vállalati kommunikáció területének munkatársaihoz.

Kapcsolatfelvételi űrlap